December 7-én került vetítésre településünkön először a Macska a betonban című film a Művelődési Házban. Hosszú ideje ez volt az első film, amelyet az intézményben vetítettek.

A szervezésben segítséget nyújtó Veres Péter Általános Iskolás gyermekek szülei zsíros kenyérrel és teával várták az érkezőket. A bejáratnál popcornt is lehetett venni.

Az est teljes bevételét az alkotók és a szervezők a Nagyhegyesi Veres Péter Általános Iskola Nebuló Alapítványának ajánlották fel. A Nagyhegyesen forgatott áldokumentumfilm kacagással teli vetítése után családias hangulatú közönségtalálkozón hallgathatták meg az érdeklődők, milyen nehézségek, kalandok és küzdelmek árán készülhetett el a film. Betekintést nyerhettünk a szereplők elé állított kihívásokba is, de azt is megtudhattuk, milyen bürokratikus útvesztőket kellett az alkotóknak leküzdeniük a zenék megszerzéséhez. A beszélgetést Finta László vezette.

A film elkészítése csaknem három évet vett igénybe, mivel többször le kellett állni a pandémia miatt is, de a zenék és a kellékek beszerzésére is olykor hónapokat kellett várni. Az alkotást közösségi finanszírozásból, nagyjából 2-2,5 millió forintból valósították meg az alkotók, ami már önmagában is szép teljesítménynek számít a filmes szakmában. Dalnoky Ferenc rendező elárulta: 200 embernek köszönhetik a film létrejöttét, valamint 90 támogatót gyűjtöttek.

A filmet szép felvételek, jó humor és többségében helyi szereplők jellemzik. A nagyhegyesiek számára sok helyen ismerős történetek rajzolódnak ki a filmben, hiszen alapját többségében megtörtént események adják. Helybéliként mondhatni kötelező darab.

{galler}22_12_07_Macska_a_betonban_vetites{/gallery}

Tájékoztatást adott ki az Idősek Háza, miszerint covid-19 fertőzést mutattak ki az intézményben. Az ennek kapcsán meghozott döntés értelmében ismételten időpont egyeztetés szükséges a látogatásokhoz a tömeges érintkezés elkerülése érdekében.  Az intézmény a látogatások körültekintő megtervezését kéri. A kiadott tájékoztatóban további, korábban már megszokott és bevált védekezési módszereket javasol, melyek részletesen a tájékoztatóban olvashatóak.

Krémesből sohasem elég

A hagyományos, jól ismert krémes története egészen a XVI. századik nyúlik vissza, a legrégebbi magyar kéziratos receptgyűjteményben, a Szakács Tudományban már említenek hasonló édességet. A kezdeti verziók még gyümölccsel készültek, a tojásos-tejszínes krémbe eper került. Czifray István 1840-ben Magyar Nemzeti Szakácskönyvébe szintén szerepel egy korai változat, amibe két vajastészta réteg közé „vaníliás pástétom” került, ami tulajdonképpen egy tejszínből liszttel, tojássárgájával, vaníliával és cukorral összefőzött krémet takart. Dobos C. József is előszeretettel töltötte hasonló krémmel süteményeit, míg Zilahy Ágnes már a mai pudingszerű tölteléket alkalmazta. Ő a tejszínhez cukrot és vaníliát adott, felforralta, majd a főzetet liszttel sűrítette. A masszához csipetnyi sót és a 6 tojássárgáját adott, ezzel keverte ki a krémet, amit végül tojásfehérje kemény habjával gazdagított. Ez még mindig nem a ma széleskörben alkalmazott változat volt azonban.

Kugler Géza 1905-ben megjelent „A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat” című könyvében két krémes receptet találhatunk. Az egyik a krémhez utólag adja a tojásfehérjehabot, a töltelék pedig két előre sütött réteg közé kerül, a másik szerint a finom sárgakrémet nyers tésztalapok fogják közre. Ez utóbbi változat nem terjedt el széles körben.

A nagy változást a krémes történetében 1932-ben Magyar Elek hozta, aki krémes pitéjét a ma ismert eljárás szerint készítette. 1935 szintén fontos állomás volt a sütemény életében, ekkor történt ugyanis, hogy Dr. Oetker receptjei között publikálta a krémes lepényt, melynek krémje – a krémes szeletek vajastésztából elnevezésű desszerthez hasonlóan – nem liszttel, hanem vanília pudinggal készült.

A hagyományos krémes azonban csak egy a krémesek nagy családjában. A francia krémes a hagyományos krémest tejszínhabbal és csokoládé réteggel gazdagítja, az amerikai krémes nagyon hasonlít ehhez, de itt a tészta kakaós piskóta, a tejszínhabra pedig néha csak kakaópor kerül. 

Beszerezhető az Édes Morzsa Cukrászdában, a Jókai utca 2 szám alatt.

„Én veletek vagyok! – így szól az Úr”

(Hag 1)