Mai igénk arra hívja fel figyelmünket, hogy ne csupán „földön járók” legyünk, hanem többre is szomjazzunk (!), Krisztus irántunk való féltő és odaadó szeretetére!

„Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy!”

Énekek 1

1 Énekek éneke. Salamoné. 2 Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál! 3 Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok. 4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! 5 Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. 6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. 7 Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? 8 Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! 9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! 10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. 11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. 12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. 13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. 14 Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem. 15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. 16 Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. 17 Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – ABLONCZY KÁLMÁN IGEMAGYARÁZATA

„Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy!” (16). 

Az Énekek éneke az Ószövetség különleges gyöngyszeme. Szerelmes költészet. A „lesznek ketten egy testté” Istentől rendelt szövetség megéléséhez vezető szerelmes zarándoklat. 

Többről is szól, felettébb való titokról, ahogyan Pálnál olvassuk:

 „.. arról, ahogyan Krisztus szerette az egyházat”. 

Úrvacsorai dicséret | 353 | Ó, én lelkem, dicsérjed Istenedet

„… olyan helyesen, mint Jób…”

Jób 42

1 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: 2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. 3 Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. 4 Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. 5 Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. 6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. 7 Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. 8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób. 9 El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az Úr, és az Úr meghallgatta Jóbot.10 Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. 11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát. 12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 Lett még hét fia és három leánya is. 14 Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. 15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. 16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. 17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

AZ IGE MELLETT – KUSTÁR ZOLTÁN IGEMAGYARÁZATA

(7) „… olyan helyesen, mint Jób…” (Jób 42)

A történet végén minden jóra fordul. Jóbhoz visszatérnek a szerettei, ismét meggazdagszik, nagy családja lesz, és békés, hosszú életet él. Persze igaz: „Minden vihar után kisüt a nap!”, mégse ezzel a vigasszal vegyünk búcsút a könyvtől! Ehelyett tegyük fel a kérdést: kinek volt igaza? Mert Jób beismerte, hogy eddig semmit sem tudott Istenről – Isten pedig megdorgálta a barátait, mert vele szemben nekik sem volt igazuk. Hát kinek volt igaza? Valójában senkinek. Sőt, a tévedésük is hasonló. A barátok azt hitték, ők már mindent megtanultak Istenről. Hogy már nem is tehet olyat, amit ők ne tudnának róla. És Jób? Ő azt hitte, csak annyi az Isten, amennyit ő látott belőle. Hogy egy cseppből, az ő életéből, Isten teljesen megismerhető. A végső tanulság tehát az, hogy Istenről csak töredékes az ismeretünk. Azóta itt járt közöttünk Krisztus, aki által az Atyáról már ezerszer többet tudunk. Ám, figyelmeztet Pál, még most is „tükör által, homályosan” láthatjuk őt, és „töredékes az ismeret” bennünk (1Kor 13,12k). Isten nem tárt fel minden titkot előttünk – sem az eljövendőkről, sem a földi életről. Ne tegyünk hát úgy, mintha mindenre volna már válaszunk. A szenvedéseket látva mondjunk csak ennyit, ha kell: „Lehet, nem tudom. Hiszen még csak tükör által, homályosan ismerjük őt…”

Napi ének | 770 | Az Úr csodásan működik