Napi ige (2023.08.21)
„Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.”
(1Pt 4,1–6)
1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4 Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(4) „Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.”
(1Pt 4,1–6)
Érdekes a mai Igében körülírt emberi viszonyulás. Aki szembe tud úszni az árral, aki tartást mutat, akinek nem számít, hogy „de hát mindenki így csinálja”, aki nem vesz részt a hétköznapi összekacsintásokban, hanem magasabb rendű követelményhez szabja az életét, azon meglepődnek az emberek, hogy „hát ilyen is van”.
Igénk szerint csodálkoznak rajta, de félre ne értsük, semmiképpen nem csodálják. Legtöbbször épphogy nem példát vesznek róla, hanem inkább „káromolják”, kritizálják, lejáratják. (4) A többi közül kimagasló fába csap bele a villám. Aki bármiben akár csak egy fejjel is kimagaslik mások közül, azt a többiek legtöbbször megpróbálják lehúzni a maguk szintjére. A jó példa nem arra viszi őket, hogy maguk is hasonlóképpen cselekedjenek, hanem a fénye csak még kontrasztosabbá teszi sötétségüket. Ezért kioltani kívánják. Talán mi nem lógunk ki egy fejjel a többiek közül. Mégis, a mai Ige rávehet arra, hogy a jobbat, a többet semmiképp ne gáncsoljuk, hanem tudjunk örülni más tehetségének, sikerének és különösképpen is tudjuk példának venni az olyan életet, amely hitben, erkölcsben, Isten közelségében előrébb jár, mint a miénk.
