„Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!”
(JSir 2)
Borzasztó szenvedést ír le a próféta, aki az egész nép nevében vall bűnt egy istentelen időszak után. Az egésznek az volt az oka, hogy a próféták nem nevezték néven a bűnt, sőt hiábavaló látomásokkal vezették félre a népet. Minden látás, amely nem az Urat látja, hiábavaló és az eredménye szenvedés lesz. Az ige arra hív, hogy keressük és lássuk meg az Urat, hogy jövőnk biztonságban legyen.
Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! (Zsolt 116,7)
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. (2Thessz 3,16a)
Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy az életünk körülményei hónapról hónapra, akár radikálisan is megváltozhatnak. E szemlélet tükrében közelebb kerülhetünk az első század keresztényeinek a világához és nézőpontjához. Ők háborúk és üldözések között tanulták meg, hogy az élet dolgai mennyire törékenyek. Ezért amikor maguknak kérték vagy másnak kívánták a békességet, akkor nem a világi élet feltételeire gondoltak, a gazdag termésre, a jól őrzött városokra és a kedvező időjárásra, hanem Istenre, aki bármilyen körülmények között meg tud ajándékozni a békességgel.
A világ dolgai bizonytalanok és múlandóak, Isten ígérete viszont szilárd és örök. Ebben a bizonytalan világban ezért nincs okunk a félelemre, leginkább magunkat nem kell féltenünk, hanem a felebarátaink felé fordulhatunk, és segíthetjük különösen azokat, akik a leginkább kiszolgáltatottak. Így áradhat szét az Istentől kapott békesség, és találhatja meg a bajban lévő legkisebbeket is!
„A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek.”
(Zsid 13,1–6)
Az ige ereje az ember életének tisztaságában látszik meg. Paráznákból tiszta házaséletet élő, a pénzsóvárakból elégedett emberek formálódnak Krisztus által. Isten ereje mindenkinek az életét újjá tudja teremteni. Ez az újjáteremtett élet pedig megtelik testvérszeretettel, amely a másik javát keresi és munkálja. Aki a felebarátját szereti, abban már Krisztus él.
(Literály Zoltán igemagyarázata)
