Újra megteltek a székek advent második vasárnapján, az istentiszteleten, településünk templomában. Idősek és egészen fiatalok, egy nagy családot alkotva emelték fel szívüket Istenhez. Ismét szolgálatot adtak a hittanos gyermekek is, akikre ezúttal is büszkék lehetünk a helytállásukért.

Elhangzott az adventi koszorú története is, amely bizony nemcsak egy szép karácsonyi szokás, hanem mind a koszorúnak, mind a gyertyáknak saját jelentésük van.

Az ősi pogány szokásból eredeztethető, majd fontos keresztény szimbólummá váló adventi koszorún sorban, négy gyertyát szokás meggyújtani a karácsonyra várva. Azt azonban kevesen tudják, hogy minden gyertyának egyedi üzenete van, csakúgy, mint magának a koszorúnak. Az adventi koszorú a keresztény vallásban Isten örök szeretetét jelképezi. Ezért is díszítik örökzöld növények ágaival – ezek a reményt és az életet szimbolizálják, a gyertya fénye pedig a növekvő világosságot és Jézus eljövetelét. 

Az előző héten meggyújtottuk a hitet szimbolizáló első lila gyertyát. Az eheti a gyertya a zsidó nép és a bennük élő remény szimbóluma. Isten a zsidó népnek tett ígéretére utal, melyben az Úr megígérte, hogy tőlük származik majd a Messiás, az emberiség reménye. A második gyertya erre az örömteli reménykedésre utal.

Hagyományőrző dallamok is szálltak az Úrhoz

Az esemény fényét a Nagyhegyesi Citerazenekar és Népdalkör emelte.  Műsorukat áhítattal hallgatták a hívek. Előadásukban citera,- hegedű,- és énekszó is felhangzott.

Ezt követően átadásra és bemutatásra került templomunk két makettje is, melyek Újvárosi Anna és Újvárosi Ádám munkái. A művek szeretetben kerülnek megőrzésre.

Az istentiszteletet követően Füleki Annamária gyújtotta meg a második gyertyát településünk adventi koszorúján.