Napi ige

„Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj.”

 (Példabeszédek 20, 29)

Október 1-je az Idősek Világnapja, számos országban az időseket köszöntik ezekben a napokban.

A Szentírásban a bölcsességirodalom egyik nagy könyvének, a Prédikátor könyvének általános tanítása, hogy mindennek rendelt ideje van az életben. Megvan az ideje a születésnek és a meghalásnak, a rombolásnak és az építésnek, a nevetésnek és a gyásznak…

Megvan a rendelt ideje az életünkben a fiatalságnak, de az öregségnek is! A mondatnak eme második felét egyre inkább szeretné elfelejteni az emberiség. Csak az a szép, aki fiatal; csak az kívánatos, aki megmarad örök 20-asként, maximum örök 30-asként. Az idősgondozásban külön tanítják és hangsúlyozottan felhívják rá a figyelmet, hogy azt a szót: ’öreg’ – el kell felejteni! Senkire nem mondhatjuk, mert sértő! Idős! Időskor létezik, öregkor nincs! (Lassan majd a mesében is az öreganyám helyett idős nénikémet kell mesélni a gyerekeknek…)

Valahol vicces, valahol pedig nagyon szomorú olyan idősödő nőket, férfiakat látni az utcán, akik körömszakadtáig azon küzdenek, hogy megállítsák az idő múlását, mert ők aztán nem öregedhetnek meg! Úgy tudnám megfogalmazni, hogy önmaguk karikatúrájaként élik le életük eme szakaszát.

Azt az életszakaszt, mely pedig ugyanúgy telve van szépséggel és áldással, mint az ifjúkor. Ennek az életkornak is megvannak a maga ékességei – ahogyan az ige fogalmazza -, például az ősz hajban, amit mi rögtön az első ősz hajszálnál igyekszünk mindenféle festékkel elrejteni. Pedig az ősz haj mindig az érettséget, a bölcsességet szimbolizálja -, mi éppen ezt rejtegetjük, takargatjuk, szégyelljük. Inkább maradnánk éretlennek, ifjúkorunk sok meggondolatlanságával…

Ha igazán lenne békességünk Istennel; ha igazán lenne lelki békénk, akkor képesek lennénk tükörbe nézni a sokadik X után is, mert akkor is Isten egyik egyedi, megismételhetetlen teremtményét látnánk magunk előtt! Mert ezek vagyunk! Istennek drága véren megváltott gyermekei! Erőtől duzzadó fiatalként, és őszülő, roskatag idősként is!

Lássuk ma ezt a tükörben: a gyermeki arcot, akkor is, ha ráncok rónak barázdákat ezen az arcon!

Isten áldása kísérje időskort megélt szeretteink életét és az Úr adjon erőt a mellettük önzetlen segítséget nyújtó kezeknek!

Gyallai Henrietta
református lelkipásztor