Napi ige (2023.09.01)
- Írta: Kovácsné Dobi Anikó
„Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére [...] Arra vittek egy születése óta sánta férfit...”(ApCsel 3,1–10)
1 Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. 2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! 7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. 10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.
AZ IGE MELLETT – BELLA PÉTER IGEMAGYARÁZATA
(1–2) „Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére [...] Arra vittek egy születése óta sánta férfit...” (ApCsel 3,1–10)
„Csak imádkozni akartam, de nem tudtam, mert valami közbejött!” – Milyen sokszor mondtam ki ezt én magam is. Közbejön valami, keresztezi az imádkozó, az istentiszteletre siető ember útját. És előfordul, hogy ez egy-egy probléma, gond, félbehagyott feladat, lehet, hogy maga a gonosz akarja szétzilálni a szándékot. De van, hogy maga Isten ad feladatot, lehetőséget a szolgálatra. Egy koldus, akit arra visznek, mint minden más napon. És két apostol, akik még csak tanulják a Szentlélek módszereit. De Péter bátran és hittel reagál, nemcsak a sánta koldus kérésére, hanem a gyógytani akaró Isten akaratára. Péter adja, amit tud, ami több minden földi vagyonnál, adja Jézus Krisztus gyógyító, szabadító, életet újító jelenlétét, mint képviselő, mint tanú. És az a láb, amely nem volt képes működni, megerősödik. Egy élet pedig újrakezdődik. Jó, ha az ember érzékeny szívvel kezd neki az imádságnak. Jó, ha úgy lép be a templom kapuján, hogy kész észrevenni, mit akar rábízni, kit akar rábízni Isten. Valójában az ilyen, feladatba forduló imádság nem törik meg, csak szolgálatban folytatódik. A vége pedig Isten dicsérete, ma is.