Napi ige (2023.08.31)
- Írta: Kovácsné Dobi Anikó
Forrás Illusztráció Pixabay
„…Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (ApCsel 2,37–47)
37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? 38 Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! 41 Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 42 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 46 Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 47 dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(37) „…Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (ApCsel 2,37–47)
Az Isten Lelkével szóló igehirdetés ismertetőjele, hogy nem marad válasz nélkül, hanem cselekvésre ösztönöz. Megkülönböztetetten is így van ez az első pünkösd alkalmával. Péter bizonyságtétele Jézusról cselekvésre készteti azokat, akik megfogadják szavait. Keresik, kérdezik: ha ők elfogadják mindazt, amit az igehirdető mond, hogyan tovább (37)? Tettrekészségük nyomán megalakul az első gyülekezet. Isten népe életének pedig kulcsfontosságú elemei kerülnek itt elő az ősgyülekezet jellemzésével összefüggésben. Először is, hogy a tagok „kitartóan vettek részt” a gyülekezet életében (42), mégpedig azokban az életmegnyilvánulásokban, amelyek mindmáig a gyülekezeti közösség meghatározói: a tanítás, a kenyér megtörése, az imádkozás. Aztán mindennap állhatatosan, egyszersmind egy szívvel és egy lélekkel voltak jelen (46). Továbbá örömmel és tiszta szívvel ülték meg együttléteiket (46b). Ez nemcsak Isten nagyobb dicsőségére szolgált, hanem arra is, hogy sokak számára vonzó legyen a közösségük. Mindennek együtt lehetett aztán az eredménye a számbeli gyarapodás: „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (47)