Napi ige (2023.08.28)
- Írta: Kovácsné Dobi Anikó
Forrás: Illusztráció Pixabay
„Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.”(ApCsel 2,1–13)
1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6 Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? 9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12 Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 13 Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(13) „Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.” (ApCsel 2,1–13)
Él az emberben az a tulajdonság – kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben –, hogy amikor valaki nagyon lelkes vagy nagyon örül, akkor az, aki nem tud ebben a lelkesültségben vagy örömben részt venni, cinikus, gúnyos megjegyzéssel próbálja visszahúzni a másikat a földre. Az ilyen viselkedés részvétlenségből, ideiglenes vagy talán már az illető személyiségvonásává is vált kiábrándultságából, fásultságából eredhet, amelyet zavar a másik lelkesültsége és jókedve. „Örüljetek az örülőkkel” (Róm 12,15) – mondja az apostol, és milyen romlott az ember, sokszor ez sem egyszerű és egyértelmű a számára. Az első pünkösd hatalmas lelki megtapasztalását kapó emberek kiállása, lelkesültsége, megragadó ereje is ilyen ellenhatást vált ki némelyekben. Dacos és gőgös visszatetszést kelt, gúnyt szül: biztosan részegek ezek. Ez a gúny felszínességet és előítéletet takar. Ismeretlen és új a jelenség, de nem akarják megismerni, nem akarnak róla többet és mélyebbet tudni. Már kész is a válasz: a lelki emelkedettséget csak valami emberi gyarlósággal tudják magyarázni. Adja Isten, hogy mi ne legyünk az elhamarkodottan ítélők, a jogosulatlan ünneprontók, lehúzók, kiégetők pártján!