Napi ige (2023.08.25)
- Írta: Kovácsné Dobi Anikó
Forrás Illusztráció Pixabay
„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.”(1Pt 5,6–14)
6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12 Szilvánusz által, aki – mint gondolom – hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. 13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. 14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.
AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(10) „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Pt 5,6–14)
Titeket, akik „rövid ideig szenvedtetek” – amikor szenvedésben van az ember, az sohasem tűnik rövidnek. Amikor valaki szenved, akkor az a minden, az tölti ki őt, minden gondolatát, érzületét, életmegnyilvánulását. A szenvedésben való szilárdságnak és állhatatosságnak ennek ellenére az lehet a kulcsa, ha az ember tudatosítja magában, hogy a szenvedés mégiscsak rövid. Rövid, mert ideig való. Rövid, mert ideiglenes, véges. Isten véget vet neki. Isten végül letöröl minden könnyet (Jel 4,21). Vigasztalás lehet ez a számunkra, de nem olcsó és nem könnyen megszerezhető vigasztalás. Isten és Igéje nem áltat bennünket. Ez a világ valóban a próbák helye „ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” (8). Az emberi bűn, önzés, haszonszerzés roncsolja a teremtett világot. De Istennek már ebben az életben is gondja van ránk (7). Teljes szabadulást csak ezen az életen túl ad, de már ebben az életben is megízlelhetjük az eljövendő világ erőit (Zsid 6,5). Rávethetjük terheinket, rábízhatjuk gondjainkat, megoszthatjuk vele fájdalmainkat, általa kaphatunk társakat, testvéreket terhünk hordozásához.