Napi ige (2023.08.17)

„…és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást…” (1Pt 2,18–25)

18 Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

Krisztus nem vár el olyat követőitől, amiben maga nem szolgált volna például. Ebben a szakaszban az kerül elénk, mit kezdjen az ember a méltatlan büntetéssel, megalázással, hátratétellel. Az apostol tanácsában már megtagadásain és kételkedésein győzelmet aratott, Krisztusnak átadott élete nyilvánul meg. Olyan emberé, aki önzésével, a maga fontosságának képzetével folytatott nem kevés harc után végül tud már kisebb lenni, magát háttérbe tenni – egykor pedig majd hitvallásáért életét is adni –, most pedig Krisztus példája nyomán elfogadni és tűrni: „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.” (20) Erre erőt, szándékot csak az adhat, ha az ember a legmélyebben teszi magáévá a jézusi mintát: Jézus méltatlan sérelmei között bűnt nem tett, a rosszért rosszal nem fizetett.

Sőt ellenkezőleg: „amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött” (23). Csendes méltósággal és tartással bírt, szenvedett, elviselt, ugyanakkor bízta-tudta, hogy a végső igazságtétel a mindent kézben tartó mennyei Atya tervében van: „rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (23)