Nézz a szemeddel, láss a szíveddel!
„Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és
igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34-35)
Mi emberek nagyon előítéletesek tudunk lenni. Megítéljük a másik embert a bőrszíne, a hajszíne, az autója, a birtokolt tárgyainak értéke alapján, anélkül, hogy akár csak egyetlen mondatot is beszélnénk vele. Megelégszünk a szemünk előtt nyilvánvalóan látható dolgokkal, s képesek vagyunk azonnal levonni fals következtetéseket.
Antoine de Saint-Exupéry Kishercegében van egy szállóigévé érett idézet: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Milyen bölcs gondolat, s mennyire egybevág a Szentírás tanításával is. Mi leragadunk a látványnál, de az Isten látása más, és másra kíván bennünket is megtanítani.
Hányszor látunk mi valakit erősnek, rendíthetetlennek, irigyeljük fáradhatatlan munkabírását, s csak utólag tudjuk meg, hogy közben betegség erejével küzdött, mindenki
elől titkoltan. Hányszor derül ki egy mosolygós arcról, hogy belül kétségbeesett harcok dúlnak, hogy hatalmas félelmekkel küzd az illető! S mi csodálkozva nyugtázzuk: nem is
gondoltam volna róla... Időnként megszégyenít bennünket az Úr, hogy végre tanuljunk meg máshogyan látni!
Hányszor nézünk ki közösségeinkből valakit, mert emberi szemeinknek nem tetszik a látvány, mert szerintünk „nem való az Isten házába”, mert „ismerjük mi viseltes dolgait”.
Sokszor éppen mi magunk vagyunk akadályai a Szentlélek munkájának, mert falakat emelünk ember és ember közé!
Péternek, a kősziklának, a nagynevű tanítványnak sem volt ezt könnyű megtanulnia, atyái törvényeivel természetszerűleg volt része a gondolkodásának a kizárólagosság, a
kirekesztés, a megkülönböztetés. Az Úrnak külön leckében kellett gondozásába vennie Pétert, hogy megértse: „nem személyválogató az Isten”! Péter pedig engedelmes tanítványként megértette a leckét, s boldog örömmel volt együtt a pogány Kornéliusz háznépével az evangélium mellett.
Benned Krisztus által legyőzettek-e már az előítéleteid? Eljutottál-e már Isten gyermekeinek szabadságára? Ha valljuk, hogy Jézus vérének bűntörlő ereje elhozta Isten
kegyelmét, üdvözítő erejét minden embernek, akkor a másik emberben nekünk is meg kell látnunk a testvért! Akkor nem nézhetünk megbékíthetetlen indulattal, nem húzhatunk áthidalhatatlan falakat mi sem!
Imádság: Uram, az én látásom és gondolatom sokszor kirekesztő, nem az embert és a testvért látom a másikban, csak a félelemre okot adó másságot. Erősíts kérlek, hogy meg tudjak küzdeni a személyválogatás bűnével, s tudjam az evangéliumot hirdetni falakat, határokat nem ismerően! Ámen.
Gyallai Henrietta
református lelkipásztor
