Nem én vagyok, ki lehajtott fejjel baktat.
Ha bántanak sem haragszom, csak belül fáj,
Nem kell a nyájas szeretet, a megjátszott báj.
Veled lettem teljes, barát vagy és szerető,
Feleség és társ, testemet szorosan ölelő.
Életemet kutatod, de lelkembe nem láthatsz,
Tudod, oxigén nélkül hegyet nem mászhatsz.
Néma vagyok, ha szemeid búsnak érzem,
Keresem benne azt, ami fény volt régen.
Engedd el mindazt, ami letör és bánthat,
Az igaz szerelem csak a szívével láthat.
Ha meg akarsz ismerni, figyeld csak szemeim,
Érezd csukott szemmel simogató kezeim.
Olvass a lelkemből, Neked nyitott könyv vagyok,
Ha szeretsz, viszont szeretlek, én Veled maradok.
Véred vagyok, ha kell, táplálom lüktető szíved,
Vállamon nyugtot találsz amíg csak élek.
Ha kell víz vagyok, hogy oltsam szomjad,
Napod leszek akkor is, ha egy barát elhagy
Néma vagyok, ha szemeid búsnak érzem,
Keresem benne azt, ami fény volt régen.
Engedd el mindazt, ami letör és bánthat,
Az igaz szerelem csak a szívével láthat.