A mai nap sütije a jojó fánk volt. 

A fánkra is igaz, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek fánkszerűséget: hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel kenegették meg. A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek bele cukrot, ám sütés után édes szirupba mártogatták, hogy azzal megszívja magát. A fánk az 1400-as évek óta népszerű Európában.  Ekkor a nyers fánktésztát sós töltetlékkel (gomba, hús és hasonlók) töltötték, és töltötten sütötték. A fánktészta eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával, idővel aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették, majd olajban sütöttek ki a hollandok.

Amerikába a holland telepesek vitték és csak az 1800-as évek közepén vált lyukassá, amit mi már amerikai fánkként ismerünk.
Ehhez egy aranyos legenda kapcsolódik: 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később így sütöttek ki, hiszen kidobni nem szerették volna. Így indult el hódító útjára a lyukas fánk, ami később egy nemzet” jelképe” is lett.

Magyarországon a fánk a XIX. században terjedt el, és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől – hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerüljön ez a nyalánkság.

Beszerezhető az Édes Morzsa Cukrászdában, a Jókai utca 2 szám alatt.