Nagyhegyes, Hajdú-Bihar Vármegye – Nem csak a csillagászati közösség, de Nagyhegyes is büszke lehet Buczi Zoltánra, a Vega Csillagászati Egyesület hajdúsági klubjának tagjára. A helyi asztrofotós, aki mindössze három éve kezdett bele autodidakta módon az asztrofotózásba, elkészített egy lenyűgöző képet az Androméda-galaxisról, amely nem csak a tudományos, hanem a laikus közösség figyelmét is felkeltette.

Egyedülálló tehetség Nagyhegyesről

Nagyhegyes nemcsak a természeti szépségeiről, hanem most már a csillagászat iránti elkötelezettségéről is ismert. Buczi Zoltán, aki maga is a faluban él, példája annak, hogy a csillagászat nem csak a nagyvárosokban vagy kutatóintézetekben űzhető szenvedély.

A művészet és a tudomány találkozása

Buczi Zoltán szeptember 14. és 16. között töltött 16 órát az éjszakai égbolt fotózásával, hogy elkészítse ezt a lenyűgöző képet. A fotó elkészítéséhez használt eszközök: SW 150/600 Newton távcső, SW HEQ5 pro mechanika, ASI183MCpro kamera, AsiAir Mini vezérlőegység. Ezen kívül még körülbelül egy tucat további eszköz és 2-3 szoftver segítette az utófeldolgozásban. A kép Nagyhegyesen készült, és a Vega Csillagászati Egyesület hajdúsági klubja büszkén osztotta meg.

Az Androméda-galaxis: egy égi kincsesláda

Az Androméda-galaxis, vagy M31, ahogyan a Charles Messier katalógusban is szerepel, 2,25 millió fényévre van tőlünk. A galaxis közepén egy 30 millió naptömegű fekete lyuk található, és a galaxis magja körül látványos porfelhők és sugárzó hidrogénterületek is megfigyelhetők.

A fotózás kihívásai és a technikai bravúr

"Mivel elindult az Androméda szezon, én sem tudtam ellenállni neki," mondta Buczi Zoltán. A fotózás során a legnagyobb kihívást a színek és a fényesség megfelelő egyensúlyának megtalálása jelentette. A kép középső területeire helyezte a hangsúlyt, mivel a teljes galaxis nem fért el a látómezőben. Az Androméda-galaxis mellett egy másik érdekes objektum is látható a képen, az M32 katalógusjelű törpegalaxis, amely mindössze 20 ezer fényévre helyezkedik el az Androméda-galaxistól.

A közösség és a tudomány találkozása

A Vega Csillagászati Egyesület hajdúsági klubja büszkén állítja, hogy Hajdú-Bihar Vármegye legjobb asztrofotósai közé tartoznak. Buczi Zoltán munkája ezt a kijelentést erősíti meg, és remélhetőleg további amatőr csillagászokat is inspirál majd.

Buczi Zoltán tanácsai kezdő asztrofotósoknak

Zoltán ezt üzeni azoknak, akik most kezdenek érdeklődni az asztrofotózás iránt: "Ha a technikai nehézségekkel - mert az folyamatosan jelen van - együtt tudnak élni, egészen mást is meg fog mozgatni a tudatukban, mintsem egy tetszetős fotó utáni vágy."

Ha Zoltán példája valamit bizonyít, akkor az az, hogy autodidakta módon is el lehet jutni a megye, sőt, az ország legjobbjai közé, ha valaki nem riad meg a kihívásoktól. Sőt, az is biztos, hogy a Vega Csillagászati Egyesületben, de akár helyben, Zoltántól is minden segítséget megkaphatnak az érdeklődők. Tehát, ha érdekel az asztrofotózás, nincs más hátra: kezdj bele, és fedezd fel az univerzum csodáit!

„Az Úr felhője volt felettük...”

(4Móz 10,11–36)

Nézz a szemeddel, láss a szíveddel!

„Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és

igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34-35)

Mi emberek nagyon előítéletesek tudunk lenni. Megítéljük a másik embert a bőrszíne, a hajszíne, az autója, a birtokolt tárgyainak értéke alapján, anélkül, hogy akár csak egyetlen mondatot is beszélnénk vele. Megelégszünk a szemünk előtt nyilvánvalóan látható dolgokkal, s képesek vagyunk azonnal levonni fals következtetéseket.

Antoine de Saint-Exupéry Kishercegében van egy szállóigévé érett idézet: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Milyen bölcs gondolat, s mennyire egybevág a Szentírás tanításával is. Mi leragadunk a látványnál, de az Isten látása más, és másra kíván bennünket is megtanítani.

Hányszor látunk mi valakit erősnek, rendíthetetlennek, irigyeljük fáradhatatlan munkabírását, s csak utólag tudjuk meg, hogy közben betegség erejével küzdött, mindenki
elől titkoltan. Hányszor derül ki egy mosolygós arcról, hogy belül kétségbeesett harcok dúlnak, hogy hatalmas félelmekkel küzd az illető! S mi csodálkozva nyugtázzuk: nem is
gondoltam volna róla... Időnként megszégyenít bennünket az Úr, hogy végre tanuljunk meg máshogyan látni!

Hányszor nézünk ki közösségeinkből valakit, mert emberi szemeinknek nem tetszik a látvány, mert szerintünk „nem való az Isten házába”, mert „ismerjük mi viseltes dolgait”.
Sokszor éppen mi magunk vagyunk akadályai a Szentlélek munkájának, mert falakat emelünk ember és ember közé!

Péternek, a kősziklának, a nagynevű tanítványnak sem volt ezt könnyű megtanulnia, atyái törvényeivel természetszerűleg volt része a gondolkodásának a kizárólagosság, a
kirekesztés, a megkülönböztetés. Az Úrnak külön leckében kellett gondozásába vennie Pétert, hogy megértse: „nem személyválogató az Isten”! Péter pedig engedelmes tanítványként megértette a leckét, s boldog örömmel volt együtt a pogány Kornéliusz háznépével az evangélium mellett.

Benned Krisztus által legyőzettek-e már az előítéleteid? Eljutottál-e már Isten gyermekeinek szabadságára? Ha valljuk, hogy Jézus vérének bűntörlő ereje elhozta Isten
kegyelmét, üdvözítő erejét minden embernek, akkor a másik emberben nekünk is meg kell látnunk a testvért! Akkor nem nézhetünk megbékíthetetlen indulattal, nem húzhatunk áthidalhatatlan falakat mi sem!

Imádság: Uram, az én látásom és gondolatom sokszor kirekesztő, nem az embert és a testvért látom a másikban, csak a félelemre okot adó másságot. Erősíts kérlek, hogy meg tudjak küzdeni a személyválogatás bűnével, s tudjam az evangéliumot hirdetni falakat, határokat nem ismerően! Ámen.

Gyallai Henrietta
református lelkipásztor