1 Benjámin fiai, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás. 2 Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. 3 Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrat vernek körülötte, legeltet mindegyik, ahol csak éri: 4 Készüljetek ellene a háborúra, induljatok, vonuljunk föl délben! – Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap, a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét! 5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit! 6 Mert így szól a Seregek Ura: Vágjatok ki fákat, emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, amely zsarolt javakkal van tele! 7 Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. 8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek! 9 Így szól a Seregek Ura: Még egyszer böngészd át Izráel maradékát, mint egy szőlőtövet; nyújtsd ki ellenük ismét a kezed, mint szüretelő a vesszőkre! 10 Kinek mondjam el, kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne. 11 Az Úr haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak csapatára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! 12 Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! – így szól az Úr. 13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. 14 Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! 15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején – mondta az Úr. 16 Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! 17 Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! 18 Ezért halljátok, ti, népek, és tudjátok meg, akik egybegyűltetek, hogy milyen sors vár rájuk! 19 Halld meg, te, föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették. 20 Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. 21 Ezért így szól az Úr: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok. 22 Így szól az Úr: Íme, egy nép jön észak földjéről, nagy nemzet indul el a föld széleiről. 23 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, lovakon nyargalnak; egy emberként sorakoznak ellened, Sion leánya! 24 Hallottuk a hírét: elernyedtek kezeink, szorongás vett erőt rajtunk; vonaglunk, mint aki vajúdik. 25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert ellenség kardja vár, és iszonyat mindenütt! 26 Népem leánya, öltözz zsákruhába, hempergőzz meg hamuban! Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a pusztító ellenünk. 27 Népem vizsgálójává, olvasztárává tettelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét. 28 Mindnyájan elvetemült lázadók, rágalmakat terjesztenek; közönséges réz és vas, annak is mind hitvány. 29 Zihált a fújtató, de csak ólom került ki a tűzből; hiába a folytonos olvasztás, a gonoszokat nem lehet megtisztítani. 30 Eldobni való ezüstnek hívják őket, mert az Úr elveti őket.
